Palóc Edzőtábor

Tisztelt Mesterek!

 

Mindenekelőtt köszönöm a Palócoknak, közöttük is Józsa Barnának az edzőtábor megszervezését, az azon való részvétel biztosítását. Nagyon jó hangulatú tábor volt, amihez természetesen hozzájárult Sawada mester magas szintű edzéseinek színvonala.

 

De szeretnék egy-két olyan észrevételt tenni, ami nemcsak erre az edzőtáborra, de azt utóbbi edzőtáborokra is rányomta egy kissé a bélyegét, és úgy döntöttem, hogy ezekre megpróbálom felhívni a figyelmet.

 

Az első és a legfontosabb, amit ki szeretnék emelni, a tolmácsolás. Egy tolmácsnak jól kell tudni artikulálni, lehetőség szerint az sem árt, ha folyamatosan tud fordítani, az is elvárás lenne, hogy lehetőleg azt fordítsa le, amit a mester szeretne mondani, és nem hagyhatom ki, hogy hangos, tiszta orgánummal, a teljes teremben érthető beszéddel próbálja ezt mindenki tudtára adni, kiindulva abból, hogy az edzőtáborra mindenki egyformán fizetett, az is, aki a legmesszebbi pontján van a teremnek meg aki éppen ott mellette van. Miután ez megtörtént, utána jöjjön a külföldi vendégeknek való fordítás.

 

A második észrevételem és egyben javaslatom a további táborok felé az volna, hogy ne mindig a praktikusság oldalát nézzük a tábor megnyitásának és a tábor zárásának. Mi karatemesterek egyben neveljük is a tanítványainkat, és egy edzőtábor ennek a nevelő munkának egy kiemelkedő mérföldköve, ezért egy szűk háromnapos edzőtáboron a megnyitó ne a második napon legyen, és az edzőtábort záró bankett se a második napon legyen. Mert ez pszichikailag az embereket arra ösztönzi, hogy az első edzésen lazuljanak vagy akár ne legyenek ott, az utolsó edzésen meg még ott vannak testileg, de szellemileg, lelkileg már máshol járnak. Tehát javaslatom az, hogy az első nap edzése egy összevont edzés legyen, melyen megtörténik a tábor megnyitása, esetleg az „utolsó előtti nap” legyen egy bankett, mely a közös tábor megünnepléséről szól, majd az utolsó napi edzés után, mely szintén közös, legyen a táborzárás, esetleg egy táborzáró közös étkezéssel (ebéddel) együtt. Gondoljunk itt egy katára és azokra a szertartásokra, ahogy azt el kell kezdeni és be kell fejezni. Tudom, hogy pénteken este nem sokan szoktak jelentkezni az edzésekre, meg már vasárnap sem jellemző, hogy ott vannak, de egy edzőtábor annak szól, aki az elejétől végéig ott van, és azokat kell elsődlegesen tiszteletben tartani.

 

Következő észrevételem a bankettal kapcsolatos, ahol most már több edzőtábor bankettjére visszamenőleg az volt jellemző, hogy egyes emberek, főleg fiatalok, ordenáré módon berúgnak. Ez az edzőtábor végre úgy volt megszervezve, hogy ahol megszálltunk, ott volt a bankett, így hála Istennek én is a pohár fenekére tudtam nézni, majd amikor úgy éreztem, hogy elég, akkor olyan éjjel 1 óra körül visszavonultam. De 3 óra körül, miután felelős vagyok az embereimért, fölkeltem, körülnéztem, s miközben még egy-két lézengő tagomat alvásra szólítottam fel, azt láttam, hogy minden lépcsőkanyarban hányás van, 15 év körüli fiatalok magatehetetlenül fetrengnek székeken. Nem nagyon értem, hogy hogy juthattak alkoholhoz ilyen nagymértékben, egyáltalán honnan szerezhetett 18 éven aluli olyan töménytelen mennyiségű alkoholt, amikor az asztalunkon is csak a befizetett bankett összegéből egy deci pezsgő jutott, és csak egy rögtönzött büféből lehetett alkoholt vásárolni.

 

Szóval úgy gondolom, hogy itt is a fiatalságot nem arra kéne tanítani, hogy berúgjunk, mint az albán szamár, hanem arra, hogy érezzük jól magunkat, de találjuk meg azt a mértéket, ahol már elég. Úgy gondolom, hogy ha a fiatalságot nevelni szeretnénk, ha a fiatalságnak jó utat szeretnénk mutatni, akkor a legfontosabb nevelési forma a példamutatás.

 

És még egy gondolat. Természetesen erről a szervezők nem tehetnek, de ez a 14-18 év közötti lánykáknak otthont adó kollégium ajtójának belső részein olyan obszcén rajzok és felírások voltak, melyek még nálam is kiütötték a biztosítékot. És ezek után úgy gondolom, hogy ha én a de meg az és helyett egy kissé illetlen kötőszót használok, senki se szólhat egy árva szót sem, mert ezekhez a lánykákhoz képest, akik ott laknak a kollégiumban, én elsőáldozó vagyok. (A tanítványaim között nekem voltak 9-10 éves gyerekek is, akiknek a szüleinek ott különféle rögtönzött magyarázatokat kellett ezekre adni.)

 

Összegezve fentieket, tisztelettel adózom az edzőtábor megszervezéséért. Kérem az illetékes karatemestereket, akik ilyen táborokat szerveznek, a megnyitó és a záró esemény javaslatán elgondolkodni. Továbbá kérem a tisztelt mestereket arra, hogy a jövőre vonatkozólag az edzőtáborok záró bankettjén ne legyenek 18 éven aluli részeg gyerekek, mi magunk pedig járjunk elő jó példával. Én annak idején azt tanultam a különböző vezetőképző iskolákban, amelyeket elvégeztem, hogy egy jó vezető az utolsónak esik az asztal alá és elsőnek mászik ki onnan.

Fentiek észrevételezése természetesen az edzőtábor színvonalát nem rontja, a szervezés, az jó volt, a szállás, az puritán volt, de megfelelő, az étkezés kielégítő volt, az edzések időpontjai jól voltak meghatározva. Szóval fenti észrevételeket leszámítva köszönöm a Palóc Szövetségnek, név szerint Józsa Barnabásnak a Palóc Edzőtábort.

 

Oss!

 

Benyó Lipót