2015. február 12-én Magyarországra érkeztek a Kokushikan Egyetem végzős hallgatói.
Mi is ez a Kokushikan Egyetem? Képzeljük el, hogy Japánban van egy testnevelési egyetem, amely testnevelő tanárokat képez különböző sportágak versenyzőiből, de egy általános képzést is ad arról, hogyan kell alsó tagozatban, felső tagozatban, illetve középiskolában tanítani. Nos, ez az egyetem a japán harcművészetek különböző ágait vette alapul, például kendo, aikido, dzsúdó, karate-do, és ezen fiatalok csoportja érkezett Magyarországra. A JKA Szövetség "lekapcsolta" a karatés végzettségűeket, és ezen fiatalok közül kettő fő került hozzánk. 21 évesek, 3. danosak, egyikünk shotokan karate, a másik a gojo-ryu karate ágban végezte tanulmányait. A feltétel az volt, hogy a fiatalokat vendégül látva mutassuk be nekik egy kicsit az országot, egy kicsit mutassuk meg nekik a magyar ételeket, mutassuk meg nekik, hogy hogyan élünk, és közösen gyakoroljuk velük a karatét. Nos, ez sikerült is. Délelőtt megmutattuk nekik Budapest nevezetességeit (Parlament, Budai vár stb.), majd a déli órákban magyaros ételekkel ismerkedtek, és az első napon Tápióbicskén, illetve Cegléden tartottak egy-egy edzést, a második napon pedig Üllőn és Budapesten. Ezek a fiatalok teljesen olyan srácok, mint itt Magyarországon a 20-22 éves fiatalok, de egy dologban különböznek. Amikor a munkáról van szó, karatéról, akkor vibrál körülöttük a levegő. Agilisek, tettre készek, törekvőek. A tanítványokkal szemben előzékenyek, segítőkészek, ugyanakkor látszik rajtuk a fantasztikus kemény három év, melyet ezen az egyetemen töltöttek.
Hogyan élnek itt az egyetemen? Nos, ez Tokióban van, bentlakásos, és nemigen járnak onnan haza még hétvégén sem. Nyáron van három hét szünet, amit nem mindig használnak ki. Csak a tanulás és a karate az, aminek élnek. Úgy gondolom, ez Magyarországon is elkelne.
Tisztelt Tanítványaim!
Példának tudom állítani nektek őket, a fegyelmük, a barátságos viselkedésük, az irdatlan munkabíró képességük, a tisztelettudásuk, a tudásuk és minden téren. Egyáltalán, ahogy ezek a fiatalok viselkednek, azt hiszem ez az, ami engem annak idején negyven éve érdekelt, hogy mi a japán titok, amiért én elkezdtem karatézni. Itt kaptam választ arra, hogy miért és hogyan lehet erős egy ember, sok ember és ezáltal egy ország. Csak a fanatikus fegyelem, a tanulásba vetett hit tud ekkora erőt adni. Több mester véleményét olvastam ezekről a többi fiatalokról is, és valamennyi helyen megegyezik a véleményünk arról, hogy kiváló srácok ezek mind.
Én úgy gondolom, hogy mindannyian egyformának születünk, legyen ez Tokió vagy Budapest, de az élethez való hozzáállásunk, illetve az oktatási rend az, ami szubjektív, illetve objektív módon fejlesztheti vagy elronthatja egyéniségünket. Hát a magyar oktatási rend ettől baromi messze van, az biztos. De én igyekszem a karate-do tanításán keresztül (főleg a nyári edzőtáboron) ebből egy kicsit adni, viszont hogy mi van bennetek és ti hogyan álltok a jövőtökhöz, milyen szigorúak vagytok önmagatokhoz (mivel itt semmi rákényszerítő körülmény nincs), ez egy neuralgikus pont.
Kérlek Benneteket, hogy ezt a példát próbáljátok követni, amit ezek a fiatal japán mesterek produkáltak, ha buli volt, akkor jókedvűek voltak, ha program volt, akkor érdeklődőek voltak, ha ebéd volt, akkor jóízűen ettek, ha edzés volt, akkor mindent beleadtak. Szerintem tökéletesen élik az életüket. Nos, ezt a példát javaslom nektek is követni, és ha minél többet foglalkoztok a karate-doval, akkor biztos, hogy fog rátok hatni ez a pozitív életszemlélet.
Énrajtam nem fog múlni, ugyanis nagyon sok mindent tanultam ezektől a fiataloktól én is, de legfőképpen a japán nevelési formában, a karate-do nevelési formájában való hitem erősödött meg, amit bizonyságul láttam itt ezeken a fiatalokon.
Remélem, jövőre is vendégül láthatjuk őket, s egyben köszönetet mondok Tímár Andrásnak és családjának, valamint dr. Veres Anikónak és családjának, akiknél ezek a fiatalok laktak három-három éjszakán keresztül, és lehetővé tették számunkra, hogy az egész egyesület ehhez a maradandó pozitív élményhez jusson. S egyben köszönetet mondok azoknak a fiataloknak, akik elkísérték őket a budapesti körutakon nappal a nevezetességek megtekintésében, este a budapesti éjszakában, illetve akik részt vettek ezen az összes karatés fiatalok közös edzésén és ott kaptak egy kis ízelítőt az igazi karate tréningből. Akik segítettek: Tímár Vilma, Málik Dzsenifer, Váradi Regina, Benyó Leopold és Czvik Roland. Köszönet nekik.
Tudtommal megvannak a fiatal karatékáknak az e-mail címei, nagyon szeretném, hogyha néha váltanátok velük egy-két szót (nem baj, ha velem is közlitek), és ezt a kapcsolatot tartanánk, soha nem lehet tudni, hogy a jövőre vonatkozólag mennyi pozitív eredmény származhat még ebből.
Felhívom mindenki figyelmét arra, hogy a JKA stílusban továbbra sincs ugrálás a kumitében, a sarkak le vannak téve a technikáknál. Ezt csak azért mondom, mert itt egy kicsit másképp volt, de nálunk az övvizsgán és a versenyeken ezt másképp kérik.
Benyó Lipót